Paralimpikon járt iskolánkban
(Ulveczki Nóra és Sárosi Boglárka 7.a )
2019. február 22-én Osváth Richárd (33 éves) paralimpikon vívó látogatta meg a Kőrösi sulit és előadást tartott a hatodik, hetedik és nyolcadikos osztályok számára életéről, valamint arról, hogyan vált parasportolóvá. Története röviden annyi, hogy egy térdsérülés következtében 7 műtéten esett át, aztán 2008–ban ráesett a sérült lábára, így a jobb lába merev lett. Igazából a térdét összekötő két csont forrt össze, ezért jobb lábát nem tudja behajlítani. Ennek ellenére járni tud kerekesszék nélkül, de pályafutását egy időre abba kellett hagynia. |
2011-ben elkezdte a kerekesszékes vívást. 2012-ben már jelen volt a londoni paralimpián, ahol bronzéremmel a nyakában tért vissza. 2016-ban Rio de Janeiróban kettő ezüstéremmel gazdagodott.
Egy rövidebb interjút készítettünk vele:
Hogyan dolgozta fel azt, hogy többé már nem tud ugyanúgy vívni, mint azelőtt?
Elég nehéz volt. Új álmot kellett keresnem magamnak. Szerintem volt egy enyhe kis depresszió az életemben, amikor semmit nem volt kedvem csinálni. Inkább otthon ültem, tévéztem. Szerencsére ott voltak a barátaim, a családom, az edzőm, akik mindent megtettek azért, hogy egy kicsit kimozduljak a házból. Igazából időre volt szükségem ahhoz, hogy feldolgozzam a balesetet, traumát ami ért. Szerintem az idő segített nekem.
Barátai és a családja támogatták abban a döntésében, hogy elkezdjen kerekesszékben vívni?
Igen. A szüleimnek is az volt a célja, hogy kimozdítsanak ebből az állapotból, amiben voltam. A párom is teljes mértékben támogatott. Igazából senki nem mondta azt, hogy ne csináljam és mindenki örült annak, hogy elkezdtem.
Szeretné-e, hogy a gyerekei is sportoljanak valamit, esetleg ők is vívjanak?
Azt szeretném, hogy sportoljanak, de nem célom, hogy mindenáron vívjanak. Örülnék neki, de nem akarom, hogy muszájból tegyék. Szeressék azt, amit csinálnak majd az életben, bármi is választanak, azt szívvel csinálják!
Gyakran tart előadásokat más iskolákban vagy vannak felkérései?
Igen, amikor van felkérés szívesen elmegyek iskolákba vagy bárhova egy kicsit beszélni az életemről, a parasportról, a kerekesszékes vívásról. Úgy gondolom kell az, hogy a gyerekek, felnőttek tudjanak róla, hogy ilyen is van, hogy így is élnek emberek és hogy így is lehet sportolni.
Fel szokták ismerni az utcán, mint paralimpikon?
Nem nagyon. Nem vagyok egy Berki Krisztián. (és itt nem a tornászra gondolok) Nem vagyunk még annyira híresek szerintem, mint az olimpikonok.
Milyen versenyeken tervez részt venni ebben az évben?
Már volt egy verseny Dubaiban. Jövő hónapban lesz egy pisai világkupa, majd lesz egy verseny Varsóban. A fő versenyünk a világbajnokság lesz, Dél-Koreában. Arra készülünk nagyon. Ott szeretnék két aranyérmet nyerni.
Sokak kérésére megkérdeztük tőle azt is, hogy hogyan vezet:
Úgy van megoldva a mozgássérülteknek, azoknak, akik le vannak bénulva törzstől lefele, hogy van egy kar a kocsiba beépítve, amit hogyha előre nyomsz, akkor fékezel, ha hátra húzod, akkor pedig gázt adsz. Ehhez viszont kell egy automata autó. Amúgy most is autóval jöttem ide az iskolába.