• futo_15.jpg
  • futo_8.jpg
  • futo_1.jpg
  • futo_10.jpg
  • futo_7.jpg
  • futo_9.jpg
  • futo_4.jpg
  • futo_23.jpg
  • futo_13.jpg
  • futo_12.jpg
  • futo_22.jpg
  • futo_14.jpg
  • futo_11.jpg
  • futo_21.jpg
Szeretettel köszöntjük a Dunaharaszti Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola honlapján!

Arany válasza (Stefán Tamara 6.c)

 

Ily ajándékot nem érdemelnék meg, 

Hogy barátként tekint engemet.

Csak egy egyszerű kis verses választ kér,

Mit szívesen írok én.

 

Nem valami egyszerű gyermekkorom volt ám!

Sok bonyodalmam volt nékem, 

Rossz útra tértem egyszer, 

Aminek rossz vége is lett.

 

Sok rokonom elment a túlvilágra,

Akiket már nem lehet visszahozni erre a világra.

Köszönöm-e szép levelet,

Mit nekem küldött.

 

Barátja: Arany

 

 Arany válasza (Belal Amina, 6.c)

 

Szívem majd kiugrott helyéről

Hogy ilyet írt nekem kedvességből.

Nagyon várom, hogy megismerjem,

S kiönstem Önnek a lelkem.

 

Bár én nem vagyok nagy úr, 

Kinek izgalmas élete,

Csak egy népi ember, 

Kinek olcsó a bérlete

 

Egyedül nevelkedtem egyszem testvéremmel,

S két legjobb szülőmmel.

Régen beálltam vándorszínésznek,

De kis idő után vége lett az egésznek.

 

Egy idő után hazamentem,

Mert azt álmodtam:

Édesanyámat eltemettem.

 

Arany válasza (Gazdag Antónia Zsófia, 6.b)

 

Tisztelt Petőfi Sándor levelet írt nekem?

Ezt elsőre el sem hittem.

Mi az amivel ezt kiérdemeltem?

Hogy Ön egyáltalán foglalkozik velem?

Kibontottam, elolvastam,

S a végén már csuda boldog voltam.

Szeretnék én Önnek egy ugyanilyen szívályes levelet írni,

Csak éppen nem jut eszembe semmi.

Mi az amit Önt tudná érdekelni?

Csak egy szerény költő vagyok,

Ám a versekről sokat tudok.

Nagyszalontán születtem,

Nem volt nekem csak egy testvérem.

Mindig is az volt az álmom,

HOgy egy nap majd Önnel összebarátkozom.

S lám ez már a kezdet,

Nyílik az életemben egy új fejezet.

Szeretjük egymást mint pajtás a pajtást, 

Remélem majd még jobban megismerjük egymást.

Köszönöm, hogy levelet írt nekem, 

Kívánom, hogy Önnel is minden rendben legyen!

 

Arany János válasza Petőfinek (Lévius Krisztián, 6.b)

 

Petőfi, leveled elolvasva, rácsodálkoztam magamra. Nincs ember a Földön, ki ily módon ír nekem. Híres ember nem szeret ilyet mint én. A János vitézed, nagy dolgokat tett a szívemben és segített. Az életrajzom röviden: nem ér semmit, csak ha te ott vagy benne. Legyen örök barátságunk, mint két lepke!

 

 

Arany János és Petőfi Sándor levelezése kapcsán a diákok is megírták a maguk episztoláját Petőfi bőrébe bújva. Egy kis ízelítőt válogattam össze a munkáikból.

Riegel Ágnes

magyartanár

 

Petőfi Sándortól, Arany Jánosnak (Gazdag Antónia, 6.b)

Nahát kedves barátom!

Művedet csak most látom4

Elolvastam én azt este, 

S csodás öröm szállt lelkembe.

Valaki ugyanolyan, mint én!

Ezt másnak osha el nem hinném.

Te bebizonyítottad barátom, 

hogy van belőlem még egy a világon.

Pedig kezdtem már azt hinni, 

Hogy a költészetben engem nem lehet utolérni.

Mily' ügyes vagy s mily' szépet írtál.

Ennél többet egyik ember se vár.

Szimpatikus vagy te nekem, 

Üdvözöllek levelemben!

 

Toldi írójának   (Belal Amina, 6.c)

Arany Jánosnak küldöm-e levelet, 

Ez a vers melengette szívemet.

Úgy érzem, te vagy lelkemnek testvére, 

Semmire nem vágyom jobban, mint egy ölelésre.

Hogy tudsz írni ily szép , egyszerű de tiszta verset?

Még életemben nem láttam ilyen embert!

 

Kedves költő barátom (Lőrinczi Rozina, 6.c)

Nagyon meglepett, mikor levelet írt nekem

Nem volt szó a hirdetésben, 

hogy barátod lehetek neked.

Egy kissé zavarban vagyok, 

Ön előtt, de elmondom életem:

Egy kis faluban nőttem föl egy testvéremmel, 

Sok munkám volt, de egyik sem ment.

Így hát maradtam költőnek, 

Majd megnyertem a pályázatot,

S most itt tartok.

Köszönöm levelét,

Én most búcsúznék.

 

Petőfinek (Deák Domonkos András, 6.c)

Úgy megfogá lelkemet

Levelednek tárgya

Találkoznék te veled

Nincs tisztelet párja

 

Hogy lehet ez most velem

Nekem írsz papíron

Jó lenne hogyha veled

Társalognék néha

 

Midőn nagy öröm

Fogott el e hívén

Jó lenne örökkön

Barátságunk lévén

 

Igen csak jó lesz így

Költő a költővel

Barátok leszünk mi

A világ nagy hírére

 

 

 

Kedves Látogató!
 
Valentin nap alkalmából olyan fogalmazásokat szeretnénk bemutatni, melyek témája természetesen a szerelem. Legismertebb költőfeleségünk, Szendrey Júlia egyik levelét írták át a 7.b-s diákok XXI. századi stílusban. Szeretettel nyújtjuk át őket, kellemes olvasást kívánunk!
 
Marosi Márta magyartanár és a 7.b
 

Én, megvallom, hogy szeretem önt, jobban, mint bárkit; de én nem merek bízni magamba, hogy azt érezni fogom később is, midőn többszöri összejövetelünk és kölcsönös megismerkedésünk tán oly színben fog egymásnak mutatni, mely nem lesz arravaló, hogy szerelmünket megerősítse. És, ha éppen való az, amit egy író mond, hogy: nincs a szerelemnek hatalmasabb gyilkosa, mint a megszokás. Ez engem elrémít, mert inkább távol egymástól egy vágyteljes életet, mint közömbösséget egymás mellett! Azért nem kötöm még most le magam, nem ígérek semmit, csak azt mondom, hogyha eljő ön tavasszal, s mindketten érezzük, magunk iránti elkötelességnek tartom egymásban keresni fel jövendőnk boldogságának alapját, de nemcsak azon boldogságét, mely tán addig, míg szerelem első mámora tart, hanem egy egész élet boldogságát.

Óh, ha ön oly szenvedélyes nem volna. Mindig féltem az ily szenvedély lángjaitól, mely éppen heves lobogása által, nemcsak mindent, ami a közelébe jön, hanem csakhamar önmagát is felemészti. S ha e tűz, melyre egy egész, tán hosszú élet boldogságát bíznám, melynek szüntelen hevétől függne ez, egyszerre kialudnék, miután lelkemet elégeté, nem hagyva egyebet emlékénél, ami feldúlt keblem nyugalmát egészen szétzavarná. Óh, szép az ily vég regényekben? De kinek érző szíve van, ezt kerülni fogja a valóságban, mert érzi, hogy ez őrültté tenné.

Nagykároly, 1846. október 21.

 
 

Levél Petőfi Sándornak Szendrey Júliától a XXI. században

 

Kedves Szerelmem!

         Nagyon szeretlek, Kincsem, de félek, hogy a sok randizásután megunjuk egymást. És ahogy egy youtube-videóban is megmondták, egy filmet csak egyszer nézzünk meg, mert sokadszorra nem lesz izgalmas. Ez megrémít, mert inkább éljünk távkapcsolatban, egymástól távol boldogan, mint unalmasan egymás mellett.

Nem ígérek semmit. Gyere el hozzám tavasszal, és ha bejövünk egymásnak, akkor összejöhetünk. Viszont nemcsak egyhetes kapcsolatot szeretnék, hanem ami örökké tart.

         Bárcsak ne lennél olyan szenvedélyes! Tartok tőle, hogy szerelmünk végét fogja ez jelenteni. És ha egyszer szakítasz velem, én abba beleőrülnék. Igaz, ez romantikusan hangozhat egy e-mailben, de köszi, én ezt inkább passzolom.

                                                                                     Júlia

Dunaharaszti, 2019. január 15.

(Farkas Flóra 7.b)

 

 

 

Kedves Sándor!

                Szeretlek, jobban, mint bárkit, de nem hiszem, hogyha sűrűn találkozunk, az jót tesz nekünk. Ha igaz az a mondás, hogy nincs a szerelemnek nagyobb gyilkosa, mint a megszokás, akkor inkább legyünk távol, és vágyakozzunk egymásért, mint megunjuk egymást. Tehát most ne járjunk, hanem egy kis idő múlva, amikor újra talizunk, és úgy érezzük, hogy nagyon hiányoztunk egymásnak, akkortól legyünk egy pár, és kezdjük meg közös életünket.

Félek, hogy ez a lángoló szerelem hamar elmúlik, utána üres lesz az életünk, és csak a szép emlékekre gondolunk.

Sajnálnám, ha így lenne, emiatt nehezen kezdek bele egy új kapcsolatba.

                                               Szeretettel: Júlia

Dunaharaszti, 2019. január 15.

(Nagy Dominik 7.b)

 

 

Kedves Sanyi!

        Bevallom, hogy tetszel nekem. Nagyon szeretlek, csak azt nem tudom, hogy ez meddig lesz így. Félek, hogy hosszabb időután unalmas lesz az életünk, és a megszokás tönkre tesz minket. Még nem ígérek neked semmit. Várjunk még egy kis ideig, mert az időmindent megold. Inkább éljünk távol egymástól egy ideig, minthogy együtt éljünk, és ne szeressük egymást igazán. Csak azt tudom mondani neked, hogyha majd tavasszal újra találkozunk, és még mindig szeretjük egymást, akkor látom értelmét a közös jövőnek.

        Én egy olyan szerelemre vágyom, ami nemcsak egy ideig lángol, hanem életünk végéig tart. Alig várom, hogy találkozzunk!

                                Üdv, Julcsi

Dunaharaszti, 2019. január 15.

(Kmetty Fanni 7.b)

 

 

Kedves Sándor!

         Bevallom, jobban szeretlek, mint bárki mást, de nem tudom, hogy ez a szerelem örökké tart-e vagy csak hirtelen fellángolás. Félek attól, hogyha jobban megismerjük egymást, akkor nem fogjuk így szeretni a másikat. És, ha az igaz, hogy a szerelemnek nincs hatalmasabb gyilkosa, mint a megszokás, akkor inkább éljünk távol egymástól nagy vágyakkal, mint együtt unalmas életet.

         Én még túl fiatal  vagyok ehhez az elköteleződéshez, de ha tavasszal találkozunk, és még mindig ennyire szerelmesek leszünk egymásba, akkor gondolkozzunk el rajta, hogy ne csak rövid kapcsolat legyen, hanem egy örök életre szóló.

         Ha nem mutatnád ennyire erőteljesen a szeretetedet irántam, akkor nem félnék attól, hogy én is ennyire szerelmes leszek beléd. Mert, ha én odaadom neked a szívem, és te egy időután eldobnál engem, akkor én abból nem tudnék felépülni. Ezért kérlek szépen, ezt döntsd el: el tudsz-e köteleződni mellettem.

                                                                  Szerelmed

Nagykároly, 2019. január 15.

( Szabó Liliána 7.b)

 

 

 

Kedves Sándor!

         Én azt mondom, jobban szeretlek, mint Zac Efront. De nem tom, akkor is szeretni foglak-e majd, mikor a pelenkákat cseréljüj a gyereken. És ha igazat mond egy blogger: nincs durvább gyilkosa egy kapcsolatnak, mint a pelenka. Ez megijeszt engem, mert inkább sms-ben szeress, mint élőben utálj. Ezért nem hagyom abba az éjszakai diszkózást, de ha később mindketten úgy gondoljuk, azt mondom, keressük fel a Cofidist, leendőboldogságunk alapját, és vegyünk fel kis kamatozásúkölcsönt a CSOK mellé.

         Óh, ha ilyen macsó nem volnál! Mindig is féltem az ilyen pasiktól, mert magukat és mindenkit tönkre tesznek a menőségükkel. És ha ez a macsóság, amire az életemet rábízom, egyszer csak elmúlna, és egy vén ráncos tata lennél, csak a régi insta-fotóid emlékeztetnének arra, ki voltál.

          Mert lehet, hogy az HBO-sorozatokban az ilyen egy happy end, de ezt az életben senki sem hiszi el. Kivéve persze azok, akik túl sokszor nézték meg a „Minden minden”-t.

                                      Üdv, Juli

Dunaharaszti, 2019. január 15.

(Kovács Botond 7.b)