• futo_7.jpg
  • futo_4.jpg
  • futo_10.jpg
  • futo_9.jpg
  • futo_13.jpg
  • futo_22.jpg
  • futo_1.jpg
  • futo_23.jpg
  • futo_21.jpg
  • futo_12.jpg
  • futo_15.jpg
  • futo_8.jpg
  • futo_11.jpg
  • futo_14.jpg
Szeretettel köszöntjük a Dunaharaszti Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola honlapján!
Kedves Látogató!
 
Valentin nap alkalmából olyan fogalmazásokat szeretnénk bemutatni, melyek témája természetesen a szerelem. Legismertebb költőfeleségünk, Szendrey Júlia egyik levelét írták át a 7.b-s diákok XXI. századi stílusban. Szeretettel nyújtjuk át őket, kellemes olvasást kívánunk!
 
Marosi Márta magyartanár és a 7.b
 

Én, megvallom, hogy szeretem önt, jobban, mint bárkit; de én nem merek bízni magamba, hogy azt érezni fogom később is, midőn többszöri összejövetelünk és kölcsönös megismerkedésünk tán oly színben fog egymásnak mutatni, mely nem lesz arravaló, hogy szerelmünket megerősítse. És, ha éppen való az, amit egy író mond, hogy: nincs a szerelemnek hatalmasabb gyilkosa, mint a megszokás. Ez engem elrémít, mert inkább távol egymástól egy vágyteljes életet, mint közömbösséget egymás mellett! Azért nem kötöm még most le magam, nem ígérek semmit, csak azt mondom, hogyha eljő ön tavasszal, s mindketten érezzük, magunk iránti elkötelességnek tartom egymásban keresni fel jövendőnk boldogságának alapját, de nemcsak azon boldogságét, mely tán addig, míg szerelem első mámora tart, hanem egy egész élet boldogságát.

Óh, ha ön oly szenvedélyes nem volna. Mindig féltem az ily szenvedély lángjaitól, mely éppen heves lobogása által, nemcsak mindent, ami a közelébe jön, hanem csakhamar önmagát is felemészti. S ha e tűz, melyre egy egész, tán hosszú élet boldogságát bíznám, melynek szüntelen hevétől függne ez, egyszerre kialudnék, miután lelkemet elégeté, nem hagyva egyebet emlékénél, ami feldúlt keblem nyugalmát egészen szétzavarná. Óh, szép az ily vég regényekben? De kinek érző szíve van, ezt kerülni fogja a valóságban, mert érzi, hogy ez őrültté tenné.

Nagykároly, 1846. október 21.

 
 

Levél Petőfi Sándornak Szendrey Júliától a XXI. században

 

Kedves Szerelmem!

         Nagyon szeretlek, Kincsem, de félek, hogy a sok randizásután megunjuk egymást. És ahogy egy youtube-videóban is megmondták, egy filmet csak egyszer nézzünk meg, mert sokadszorra nem lesz izgalmas. Ez megrémít, mert inkább éljünk távkapcsolatban, egymástól távol boldogan, mint unalmasan egymás mellett.

Nem ígérek semmit. Gyere el hozzám tavasszal, és ha bejövünk egymásnak, akkor összejöhetünk. Viszont nemcsak egyhetes kapcsolatot szeretnék, hanem ami örökké tart.

         Bárcsak ne lennél olyan szenvedélyes! Tartok tőle, hogy szerelmünk végét fogja ez jelenteni. És ha egyszer szakítasz velem, én abba beleőrülnék. Igaz, ez romantikusan hangozhat egy e-mailben, de köszi, én ezt inkább passzolom.

                                                                                     Júlia

Dunaharaszti, 2019. január 15.

(Farkas Flóra 7.b)

 

 

 

Kedves Sándor!

                Szeretlek, jobban, mint bárkit, de nem hiszem, hogyha sűrűn találkozunk, az jót tesz nekünk. Ha igaz az a mondás, hogy nincs a szerelemnek nagyobb gyilkosa, mint a megszokás, akkor inkább legyünk távol, és vágyakozzunk egymásért, mint megunjuk egymást. Tehát most ne járjunk, hanem egy kis idő múlva, amikor újra talizunk, és úgy érezzük, hogy nagyon hiányoztunk egymásnak, akkortól legyünk egy pár, és kezdjük meg közös életünket.

Félek, hogy ez a lángoló szerelem hamar elmúlik, utána üres lesz az életünk, és csak a szép emlékekre gondolunk.

Sajnálnám, ha így lenne, emiatt nehezen kezdek bele egy új kapcsolatba.

                                               Szeretettel: Júlia

Dunaharaszti, 2019. január 15.

(Nagy Dominik 7.b)

 

 

Kedves Sanyi!

        Bevallom, hogy tetszel nekem. Nagyon szeretlek, csak azt nem tudom, hogy ez meddig lesz így. Félek, hogy hosszabb időután unalmas lesz az életünk, és a megszokás tönkre tesz minket. Még nem ígérek neked semmit. Várjunk még egy kis ideig, mert az időmindent megold. Inkább éljünk távol egymástól egy ideig, minthogy együtt éljünk, és ne szeressük egymást igazán. Csak azt tudom mondani neked, hogyha majd tavasszal újra találkozunk, és még mindig szeretjük egymást, akkor látom értelmét a közös jövőnek.

        Én egy olyan szerelemre vágyom, ami nemcsak egy ideig lángol, hanem életünk végéig tart. Alig várom, hogy találkozzunk!

                                Üdv, Julcsi

Dunaharaszti, 2019. január 15.

(Kmetty Fanni 7.b)

 

 

Kedves Sándor!

         Bevallom, jobban szeretlek, mint bárki mást, de nem tudom, hogy ez a szerelem örökké tart-e vagy csak hirtelen fellángolás. Félek attól, hogyha jobban megismerjük egymást, akkor nem fogjuk így szeretni a másikat. És, ha az igaz, hogy a szerelemnek nincs hatalmasabb gyilkosa, mint a megszokás, akkor inkább éljünk távol egymástól nagy vágyakkal, mint együtt unalmas életet.

         Én még túl fiatal  vagyok ehhez az elköteleződéshez, de ha tavasszal találkozunk, és még mindig ennyire szerelmesek leszünk egymásba, akkor gondolkozzunk el rajta, hogy ne csak rövid kapcsolat legyen, hanem egy örök életre szóló.

         Ha nem mutatnád ennyire erőteljesen a szeretetedet irántam, akkor nem félnék attól, hogy én is ennyire szerelmes leszek beléd. Mert, ha én odaadom neked a szívem, és te egy időután eldobnál engem, akkor én abból nem tudnék felépülni. Ezért kérlek szépen, ezt döntsd el: el tudsz-e köteleződni mellettem.

                                                                  Szerelmed

Nagykároly, 2019. január 15.

( Szabó Liliána 7.b)

 

 

 

Kedves Sándor!

         Én azt mondom, jobban szeretlek, mint Zac Efront. De nem tom, akkor is szeretni foglak-e majd, mikor a pelenkákat cseréljüj a gyereken. És ha igazat mond egy blogger: nincs durvább gyilkosa egy kapcsolatnak, mint a pelenka. Ez megijeszt engem, mert inkább sms-ben szeress, mint élőben utálj. Ezért nem hagyom abba az éjszakai diszkózást, de ha később mindketten úgy gondoljuk, azt mondom, keressük fel a Cofidist, leendőboldogságunk alapját, és vegyünk fel kis kamatozásúkölcsönt a CSOK mellé.

         Óh, ha ilyen macsó nem volnál! Mindig is féltem az ilyen pasiktól, mert magukat és mindenkit tönkre tesznek a menőségükkel. És ha ez a macsóság, amire az életemet rábízom, egyszer csak elmúlna, és egy vén ráncos tata lennél, csak a régi insta-fotóid emlékeztetnének arra, ki voltál.

          Mert lehet, hogy az HBO-sorozatokban az ilyen egy happy end, de ezt az életben senki sem hiszi el. Kivéve persze azok, akik túl sokszor nézték meg a „Minden minden”-t.

                                      Üdv, Juli

Dunaharaszti, 2019. január 15.

(Kovács Botond 7.b)

Kedves Látogató!
 
Valentin nap alkalmából olyan fogalmazásokat szeretnénk bemutatni, melyek témája természetesen a szerelem. Legismertebb költőfeleségünk, Szendrey Júlia egyik levelét írták át a 7.b-s diákok XXI. századi stílusban. Szeretettel nyújtjuk át őket, kellemes olvasást kívánunk!
 
Marosi Márta magyartanár és a 7.b
 

Én, megvallom, hogy szeretem önt, jobban, mint bárkit; de én nem merek bízni magamba, hogy azt érezni fogom később is, midőn többszöri összejövetelünk és kölcsönös megismerkedésünk tán oly színben fog egymásnak mutatni, mely nem lesz arravaló, hogy szerelmünket megerősítse. És, ha éppen való az, amit egy író mond, hogy: nincs a szerelemnek hatalmasabb gyilkosa, mint a megszokás. Ez engem elrémít, mert inkább távol egymástól egy vágyteljes életet, mint közömbösséget egymás mellett! Azért nem kötöm még most le magam, nem ígérek semmit, csak azt mondom, hogyha eljő ön tavasszal, s mindketten érezzük, magunk iránti elkötelességnek tartom egymásban keresni fel jövendőnk boldogságának alapját, de nemcsak azon boldogságét, mely tán addig, míg szerelem első mámora tart, hanem egy egész élet boldogságát.

Óh, ha ön oly szenvedélyes nem volna. Mindig féltem az ily szenvedély lángjaitól, mely éppen heves lobogása által, nemcsak mindent, ami a közelébe jön, hanem csakhamar önmagát is felemészti. S ha e tűz, melyre egy egész, tán hosszú élet boldogságát bíznám, melynek szüntelen hevétől függne ez, egyszerre kialudnék, miután lelkemet elégeté, nem hagyva egyebet emlékénél, ami feldúlt keblem nyugalmát egészen szétzavarná. Óh, szép az ily vég regényekben? De kinek érző szíve van, ezt kerülni fogja a valóságban, mert érzi, hogy ez őrültté tenné.

Nagykároly, 1846. október 21.

 
 

Levél Petőfi Sándornak Szendrey Júliától a XXI. században

 

Kedves Szerelmem!

         Nagyon szeretlek, Kincsem, de félek, hogy a sok randizásután megunjuk egymást. És ahogy egy youtube-videóban is megmondták, egy filmet csak egyszer nézzünk meg, mert sokadszorra nem lesz izgalmas. Ez megrémít, mert inkább éljünk távkapcsolatban, egymástól távol boldogan, mint unalmasan egymás mellett.

Nem ígérek semmit. Gyere el hozzám tavasszal, és ha bejövünk egymásnak, akkor összejöhetünk. Viszont nemcsak egyhetes kapcsolatot szeretnék, hanem ami örökké tart.

         Bárcsak ne lennél olyan szenvedélyes! Tartok tőle, hogy szerelmünk végét fogja ez jelenteni. És ha egyszer szakítasz velem, én abba beleőrülnék. Igaz, ez romantikusan hangozhat egy e-mailben, de köszi, én ezt inkább passzolom.

                                                                                     Júlia

Dunaharaszti, 2019. január 15.

(Farkas Flóra 7.b)

 

 

 

Kedves Sándor!

                Szeretlek, jobban, mint bárkit, de nem hiszem, hogyha sűrűn találkozunk, az jót tesz nekünk. Ha igaz az a mondás, hogy nincs a szerelemnek nagyobb gyilkosa, mint a megszokás, akkor inkább legyünk távol, és vágyakozzunk egymásért, mint megunjuk egymást. Tehát most ne járjunk, hanem egy kis idő múlva, amikor újra talizunk, és úgy érezzük, hogy nagyon hiányoztunk egymásnak, akkortól legyünk egy pár, és kezdjük meg közös életünket.

Félek, hogy ez a lángoló szerelem hamar elmúlik, utána üres lesz az életünk, és csak a szép emlékekre gondolunk.

Sajnálnám, ha így lenne, emiatt nehezen kezdek bele egy új kapcsolatba.

                                               Szeretettel: Júlia

Dunaharaszti, 2019. január 15.

(Nagy Dominik 7.b)

 

 

Kedves Sanyi!

        Bevallom, hogy tetszel nekem. Nagyon szeretlek, csak azt nem tudom, hogy ez meddig lesz így. Félek, hogy hosszabb időután unalmas lesz az életünk, és a megszokás tönkre tesz minket. Még nem ígérek neked semmit. Várjunk még egy kis ideig, mert az időmindent megold. Inkább éljünk távol egymástól egy ideig, minthogy együtt éljünk, és ne szeressük egymást igazán. Csak azt tudom mondani neked, hogyha majd tavasszal újra találkozunk, és még mindig szeretjük egymást, akkor látom értelmét a közös jövőnek.

        Én egy olyan szerelemre vágyom, ami nemcsak egy ideig lángol, hanem életünk végéig tart. Alig várom, hogy találkozzunk!

                                Üdv, Julcsi

Dunaharaszti, 2019. január 15.

(Kmetty Fanni 7.b)

 

 

Kedves Sándor!

         Bevallom, jobban szeretlek, mint bárki mást, de nem tudom, hogy ez a szerelem örökké tart-e vagy csak hirtelen fellángolás. Félek attól, hogyha jobban megismerjük egymást, akkor nem fogjuk így szeretni a másikat. És, ha az igaz, hogy a szerelemnek nincs hatalmasabb gyilkosa, mint a megszokás, akkor inkább éljünk távol egymástól nagy vágyakkal, mint együtt unalmas életet.

         Én még túl fiatal  vagyok ehhez az elköteleződéshez, de ha tavasszal találkozunk, és még mindig ennyire szerelmesek leszünk egymásba, akkor gondolkozzunk el rajta, hogy ne csak rövid kapcsolat legyen, hanem egy örök életre szóló.

         Ha nem mutatnád ennyire erőteljesen a szeretetedet irántam, akkor nem félnék attól, hogy én is ennyire szerelmes leszek beléd. Mert, ha én odaadom neked a szívem, és te egy időután eldobnál engem, akkor én abból nem tudnék felépülni. Ezért kérlek szépen, ezt döntsd el: el tudsz-e köteleződni mellettem.

                                                                  Szerelmed

Nagykároly, 2019. január 15.

( Szabó Liliána 7.b)

 

 

 

Kedves Sándor!

         Én azt mondom, jobban szeretlek, mint Zac Efront. De nem tom, akkor is szeretni foglak-e majd, mikor a pelenkákat cseréljüj a gyereken. És ha igazat mond egy blogger: nincs durvább gyilkosa egy kapcsolatnak, mint a pelenka. Ez megijeszt engem, mert inkább sms-ben szeress, mint élőben utálj. Ezért nem hagyom abba az éjszakai diszkózást, de ha később mindketten úgy gondoljuk, azt mondom, keressük fel a Cofidist, leendőboldogságunk alapját, és vegyünk fel kis kamatozásúkölcsönt a CSOK mellé.

         Óh, ha ilyen macsó nem volnál! Mindig is féltem az ilyen pasiktól, mert magukat és mindenkit tönkre tesznek a menőségükkel. És ha ez a macsóság, amire az életemet rábízom, egyszer csak elmúlna, és egy vén ráncos tata lennél, csak a régi insta-fotóid emlékeztetnének arra, ki voltál.

          Mert lehet, hogy az HBO-sorozatokban az ilyen egy happy end, de ezt az életben senki sem hiszi el. Kivéve persze azok, akik túl sokszor nézték meg a „Minden minden”-t.

                                      Üdv, Juli

Dunaharaszti, 2019. január 15.

(Kovács Botond 7.b)